Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

pintatosan, finoman, jól mutatja be az iró. Én azonban nem látok egyetlen szálat sem, amely összekapcsolná ezt a cselekményt a színdarab tematikád, alapjával.

Ahundov színdarabjában is van párttitkár. Ez azonban egyéniség, akinek esze,mély tapintata és tapasztalata van. Az alaptémát tulajdonképpen ő képviseli, és ami különösen értékes, anélkül a párttitkár nélkül nem lehet elképzelni a színdarabot. Aljosin müvében a párttitkár akár van, akár nincs - a színdarab meglett volna nélküle is, a mérnöknőt pedig más is megszerethette volna.

Ahundovnak is megvannak a maga gyengéi, melléfogásai, ezek azonban nem elvi jelentőségűek, és éppen ezért nem is foglalkozom velük. Színdarabjának legfőbb érdeme abban rejlik, hogy cselekményrajzának minden szálával a szocialista tartalmat fejezi ki teátrális drámai formában.

X X X X

Saját tapasztalatomból és pályatársaim tapasztalatából kiindulva szeretném teljes őszinteséggel tanácsolni fiatal Íróinknak, hogy gondolkozzanak el azon, amit általában az anyag előzetes gyűjtésének, az élő anyag tanulmányozásának neveznek, és szeretném őket ráirányítani, mozgósítani erre a gyűjtésre. Nem emlékszem és nem is tudok megnevezni egyetlen sikeres Írói indulást sem, ha az illető úgy ült az Íróasztalhoz, hogy nem ismerte az élő anyagot. Élő példa az olyan iró sikerére, aki ismeri az élet anyagát, Anatolij Szurov első színdarabjas Távol Sztálingrádtól vagy egy régebbi példa Borisz Lavrenyov első müve, a Leszámolás.

Sokszor beszélgettem fiatal szerzőkkel a drámairásról. Leggyakrabban az derült ki, hogy ezek a fiatal szerzők csak a mesterség titkaira voltak kiváncsiak és döntő mértékben a szinpadszerüség, a teatralitás, a drámai forma hibái miatt keseregtek. Az ember az életszerűségről, a valóság tanulmányozásáról kezd beszélni, s a beszélgetés- 45 -