Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

A Különvélemény cimü színdarabban például a városi párttitkár, Marinov életteli, rendkívül megnyerő egyéniség. Már nem is akarok arról beszélni, hogy a mi fiatalságunk idejében milyen gyámoltalanul vittük szinpadra a pártvezető alakját. Ez a gyermekbetegségünk elmúlt, és nemhogy nem tér vissza, de ennél többet mondok: a fiatal drámairók színdarabjait áthatja a párt mély irányitó hatása.

Szalinszkij színdarabjának van egy másik kiválóan kifejtett mai drámai konfliktusa, amelyről igazán nem mondhatom el, hogy a "vándorkonfliktusok" sorába tartozik. A szerző bátran, élesen, drámaian valósítja meg két testvér, egy nagyszerű uráli bányászcsalád tagjainak összeütközését. Mindenekelőtt ezeknek az embereknek eltérő a jellemük. A drámairó összevesziti őket, s ekkor az egyik testvér szemébe vágja a másiknak, hogy az "felfújt sztahanovista." És amikor az apa az egyik testvér oldalára áll, a másik elhagyja családját, a szülői házat, kijelentve apjának, hogy a más városból érkezők és a hajléktalanok számára ott van a városban a szálloda.

Ez az igazi dráma. Ez az igazi szovjet drámairodalom, ahol az embert a munkában látjuk, ahol az ember szenvedélyei, összeütközései, bánatai és örömei magából a munkából fakadnak.

íme, most mér érthető, hogy miért kell erről a konfliktusról azt mondani, hogy ez valódi, élő konfliktus. Fiatal ée idős, tapasztalt és tapasztalatlan szerzők hibáinak és sikertelenségeinek oka leggyakrabban abban rejlik, hogy müveiket fordított módon, azaz a tartalom életszerűségének rovására, gyakran az uj szocialista tartalom ellenére teszik drámaivá.

X X X X- 42