Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

- Olvastad a Távol Moszkvátólt?

Kiderül, hogy nem. Az igazgató ritkán és keveset olvas. Az elsők ut,1a szerzőjének nem tettem ilyen szolgálatot, ellenben ő maga irta meg, hogy az igazgató nem olvas és hogy a marxizmus klasszikusainak müveit már régen nem vette kezébe.

Mindkét esetben ez a "szín" egyetlen célt szolgált - alátámasztotta a közkeletű konfliktust. Az igazgató nem olvashat, őneki elmaradott embernek kell lennie. Ennek igy kell lennie, ha már egyszer a főkonfliktusban ő tölti be az elmaradott személy szerepét.

A Különvéleményben a főmérnök együtt dolgozik egy fiatal újítóval. Az elsők útjában ugyanez a helyzet. Itt is, ott is szerepel az elkerülhetetlen baleset, az elkerülhetetlen veszély, hogy a fiatal ujitót elzavarják az üzemből, fenyeget a bíróság, amelynek veszélyét a pártszervezet vezetői védik ki. És végül itt is, ott is az igazgatók egy-egy sztahanovistát támogatnak, aki egymagában rekordot állit fel és ezek a rekordok csak az ő kézügyességének és testi erejének eredményei.

Ilyen egybeesések előfordulhatnak, bármily feltűnők is és igazolni is lehetne őket, ha nem ismételnének más egybeeséseket. A baj azonban abban rejlik, hogy az alapvető konfliktus egész menete mindkét színdarabban közkeletű sémának felel meg, annak az elgondolásnak, amely szerint "ilyenek az élet konfliktusai" a mi szocialista üzemeinkben, amikor az uj ütközik meg a régivel. Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a tipikus és valóban aktuális konfliktust, nagyon sokat kell tudnunk arról a területről,ahonnan a konfliktus alaptételét vesszük. Ez nagy, önálló, ha úgy tetszik, kutatómunka.

Az említett két színdarabban azonban éppúgy, mint a fiatal drámaírók sok más jelentős müvében van valami uj, amit a legfontosabbnak kell tartanunk,ez pedig a pártosság érzéke, a kommunista ideológia élő kifejeződése.