Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Anna: Nem... De a dicsőség tönkretette a költőt... Inni kezdett. Elszegényedett, lezüllött ... A másikból meg ... nagy ember lett. Orvos..."

Ez a szindarab cselekményvázlata. És különösen jellemző, hogy Ejodorov elvtárs müvében teljességgel ezt a "francia" mesét dolgozta fel. A költő, akit "a lány" megszeretett, természetesen Alekszej Polozovj a hires orvos Sstyepan; "a lány" a maga tragikus hibáival maga Anna.

Azért elemeztem itt részletesen a Polozov családot, mert szerzőjének hibái mind a kezdőkre, mind a haladókra jellemzők. Majdnem mindig azért torzul el a valóság a drámai müvekben, mert a szerző előre megszerkeszti a cselekményvázlatot, s ehhez keres, talál ki jelenségeket az életből. A Polozov család cimü színdarabban minden van: üzem, emberek - ez mind a mi szocialista valóságunk, mindez azonban csak feltételesen a mienk, egy kész cselekményvázlatba erőszakosan belegyömöszölt valami.

X X X X

A drámairás bonyolult dolog és különösen nehéz irai a mi mindennapi, de mindennapiasságában is hősies életünkről, munkásosztályunkról, kolhozparasztságunkról.

Ehhez nagyon sokat kell tudni, együtt kell élni a környezettel, fokozatosan, nagyon lassan ki kell tapintani és választani azt az újat, amely a régivel harcolva, meghatározza napjaink alapvető konfliktusát. Amikor változnak az élet alapelvei, hogyne változnék a drámai forma, amely gyújtópontjában mindig az élet uj jelenségeit gyűjti össze és tükrözi?

Azokat a színdarabokat, amelyeket a munkásosztályról Írnak, bevett szóval "termelésieknek" nevezik. A meghatározás azonban helytelen. A dráma nem a termelés technikáját szolgálja, az ember részére szánták és azt szolgálja. A termelés a maga technikájával az élet nagy alapja, ame- 36 -