Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

és hallania kell, hogyan fog hangzani a színpadról. Bátrabban kell a nézőt "nyugtalanítani" és ehhez fokozni kell az összeütközések drámaiságát, egyenesebben és bátrabban követve a klasszikus példát, fel kell nagyítani a cselekmény menetét. Roppant nehéz eljátszani a nagy érzéseket, ha csak nagyon gazdaságosan, két szóban utalunk rájuk. Ha ezt megértjük, akkor van érzékünk a színpadhoz.

Ismétlem azonban, Gyevjatov müvének legnagyobb érdeme abban áll, hogy a szerző nem mások kottáját dalolja el.hanem saját megfigyeléseinek gyümölcsét, a saját maga uj hangját hozta el a színházba. Az újnak ez a megérzése csak akkor lehetséges,ha az életet a maga teljességében látjuk, erre pedig a társadalomtudományok ismerete, s az a képesség ad módot, hogy a valóságot történelmi fejlődésében tudjuk szemlélni.

De nézzünk meg egy másik színdarabot is, Fjodorov gorkiji iró Polozov család cimü müvét. A szerzőnek ez nem az első munkája. Ebben már érezni a tapasztalatot.

Röviden elmondom a színdarab tartalmát.

1935-ben Alekszej Polozov fiatal kovács világrekordot állított fel. Az egész ország dicsőíti és tiszteli - ennél mi sem lehetne természetesebb! A fiatalember jellemében azonban rögtön feltűnik egy kellemetlen vonás: a fiatalember dicsekvő és magasan hordja az orrát.

Sztyopának, Alekszej barátjának alakját a szerző finoman és szeretettel irta meg. Ez a szerény, egykori falusi legény, aki azért jött a városba, hogy megkeresse egy tehén árát és közben igazi munkássá vált, beleszeretett Annába. Anna azonban Alekszejhez ment feleségül és nem is vette észre Sztyepan szerelmét. Álma nem teljesült,szerelmében csalódott, Sztyepan elutazott valahová tanulni.

Tíz év telt el. A háború befejeződött és Alekszej Polozovnak teljesen fejébe szállt a dicsőség. Az öntöde vezetője lett, kormánykitüntetéseket kapott, beválasztották a Legfelsőbb Tanácsba. Megkótyagosodott a sikerektől,- 36 -