Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)
jellemző néhány mü - méghozzá nem a legjobb és nem a legrosszabb, hanem az átlagos színdarabok - erényeit és hibáit elemezzük mélyebben. Az Írószövetség drámai bizottságának figyelmét mén régen magára vonta Dimltrij Gyevjatov.kezdő iró lebjazsje faluban cimü színdarabja. A mü nagy sikerrel megy a tambovi területi színházban. Hosszú időn keresztül azonban sehol máshol nem került színpadra. Sínnek az az oka, hogy a fővárosi színházak közömbösek a fiatal Írók alkotásaival szemben és képtelenek meglátni ezekben a színdarabokban az újat .x A színdarab témája a kolhozok összevonása. Igazán jó színdarab. Azért jó, mert igaz, mert a mai falu mély ismerete alapján forró lelkesedéssel, éles megfigyelőképességgel irta meg a szerző. Szinte minden szereplője élő, tisztán és eredetien megirt alak, nem pedig más színdarabokból átrándult bábu. Olyan élő, népi és eredeti mai nyelvet beszélnek, amilyet nem lehet kitalálni az Íróasztalnál ülve. Véleményem szerint ez az első olyan színdarab, amelyben igazán erőszakoltság és fikciók nélkül, helyesen és tisztán kivehetően tárja fel a szerző, hogyan tűnik el kolhozfaluinkban a szellemi és a testi munka néhány jelentős különbsége. A szerző okosan és találékonyan veti fel ezt a kérdést már a színdarab első felvonásában. Gyevjatov egész müvét úgy irta meg,hogy az uj színek, az uj szavak, az uj fogalmak és kapcsolatok nem szemléltetés, nem meghökkentés kedvéért fejlődnek, hanem magának az életnek a lényegéből fakadnak, és a következtetések önmagáktól értetődnek. A főhősök intellektualitása, amelyre rámutat a szerző, szintén magától értetődően ered a cselekedeteikben kibontakozó uj fogalmakból, uj kapcsolatokból. Éppen ezért emberei egyszerűek, hitelesek, reálisak. Gyevjatovnák, mint sok más kezdő szerzőnek, egybenmásban sántít a színpadi érzéke. Amikor színdarabot ir az ember, látnia kell, hogyan hat majd a színpadon «' ■■■ ' "^"i ' Később a színdarabot bemutatta a moszkvai Sztanyiszlavszkij Szinház.- Ő5 -
