Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

dig ezt a felületes beszédnyelvet & maga kapkodó figyelmetlenségeivel úgy tálalják, mintha ez lenne az élő népi nyelv megtestesülése. Talán Osztrovszkij, Csehov, Gorkij idejében az emberek szebben, érdekesebben, választékosabban beszéltek egymás között, mint ma? Természetesen nem beszéltek szebben, Osztrovszkij, Csehov, Gorkij hősei mégis sokkal jobban beszélnek, mint a mi színdarabjaink hősei. Itt nem az a lényeg, hogy ki milyen művészien tud bánni a szóval, nem is csak a művészet mesterségbeli része, hanem megfigyeléseim szerint arról van szó, hogy helytelen felfogást vallunk a nyelv életszerűségéről, s tulajdonképpen népiességéről is. Ha például a színdarabban szereplő munkás nem mondja: "gyerünk, gyerünk...", "rendben van", "kész!" - akkor már-már az a véleményünk, hogy ez talán nem is élő munkás.

Gorkij színdarabjainak nyelvezetét tekintsék példának mai drámairóink. Ez a nyelvezet ma is energikus és kifejező, szép, szemléletes és mindig pontos. Bárhol játsszák is Gorkij színdarabjait, jó vagy közepes színházban, a nézőtéren mindig elhangzik:- A nyelvezet ... Micsoda nyelvezet!

Ez pedig hatalmas dicsérete a drámaírónak! Amikor színdarabunk nyelvét csiszolgatjuk, arra törekedjünk, hogy egyszer mi is meghallhassuk közönségünk elragadtatott felkiáltását:

Micsoda nyelvezet!

X X X X

Ezek után az általános tételek után térjünk rá a drámairól mesterség kérdéseinek részletezésére, s használjuk fel e célra fiatal Íróink színdarabjait.

Úgy vélem, az a legcélszerűbb, ha nem vesszük elő a fiatal Írók minden emlitésreméltó színdarabját, hanem a fiatal szerzőink fejlődésének és izmosodásának folyamatát- 34 -