Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

mert az első sortól az utolsóig dialógusban lehet megírni, azaz csak beszéddel, nem kell ábrázolni a környezetet, nem kell leírni a természetet és nem kell leírással bemutatni a hősök lelkivilágát. A dráma azonban mozgást, a hősöktől aktivitást, erős érzéseket, gyors beleélést, rövid és világos beszédet kö­vetel. Ha mindez nincs meg benne, akkor nincs dráma. Min­dezt pedig csak beszéddel - dialógussal - kifejezni nehéz, s még tapasztalt Íróknak is ritkán sikerül. Elmondhatjuk, hogy a drámairáshoz az irodalmi tehet­ségen kivül még az is szükséges, hogy a starző meg tudja teremteni a kívánságok, a szándékok összeütközését, ezeket gyorsan, megcáfolhatatlan logikával tud.ja megoldani, mi­közben ezt a logikát nem a szerző önkénye, hanem a tények, a jellemek és az érzések ereje irányítja."x Nekünk a drámai bizottságban sok színdarabot kell el­olvasnunk és róluk véleményt írnunk. Olyan szerzők szín­darabjait, akik nemcsak hogy nem olvasták Belinszkijt, Dobroljubovot és Gorkijt, de az orosz klasszikusok darab­jaival sem foglalkoztak komolyan és a mai szerzők színda­rabjaiból is csak a témát merítették. Ez valószínűleg azért van igy, mart a legnehezebb irodalmi forma, a dráma­irodalom számukra a legkönnyebbnek tűnik. Pedig még az olyan, tisztán "technológiai" kategória is, mint a szín­padi idő, áttéve az Írógépen leirt oldalak számára, a drá­mairodalomban olyan vas törvény, amely meghatározza a fő és a másodrangu méreteit és sok más jelentős dolgot. Ezzel kapcsolatban érdemes beszélni az egyfelvonásos színdarabok sorsáról. Ez a műfaj tömeges, mint a dal, kü­lönböző sajátos mellékkörülmények hatáséira azonban dráma­­irodalmunkban mégis mindmáig másodosztályú helyet foglal el. Gorkij: Anyagok és kutatások,!.kötet. 1934, Leningrád a Szovjetunió 'Tudományos Akadémiájának kiadása, 113 oldal oroszul.- 32 -

Next

/
Thumbnails
Contents