Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

NÉVTELEN ARCKÉP

Fiatal szerzőnk tehát a színészbe;)árón keresztül bejut a színházépületbe. Mindenekelőtt azonban tisztáznunk kell, hogy a színházban "fiatal szerzőnek" nem azért nevezik az embert, mert évei számát vagy mondjuk, lelkét tekintve fiatal, hanem mert első színdarabját irta meg. Ez a megjegyzés nagyon fontos mindazok számára, akik elhatározták, hogy színdarabot Írnak, sőt mi több, érdekes ez azok számára is, akiknek eszük ágéban sincs színdarabot Írni, de úgy gondolják, hogy "fiatal drámaírónak" a valóban fiatal embereket nevezik.

Hát, tudják, ahhoz, hogy valaki egy színdarabot megírjon, bizonyos élettapasztalatának is kell lennie. Mert ha nem - akkor nagy baj van. A szereplőknek nem lesz jellemük, cselekedeteik értelmetlenné válnak, gondolataiknak semmi közük sem lesz az élethez. A dráma létét az emberek adják meg. Ez a dolog lényege. Ezek szerint a fiatal szerzőben olyan embert kell látnunk, aki inkább az érett korhoz áll közel.

Bemegy a színházba, bátortalanul és szégyenlősen, mintha attól kellene tartania, hogy mindjárt felelősségre vonják valami dicstelen tettéért. "Ámbár - gondolja szerzőnk - mi különös van benne, hogy színdarabot hoztam? Hiszen 5 k is csak kezdték valamikor". Amikor az ő k re gondol, szeme előtt gyors egymásutánban emberi arcok tűnnek fel, majd tűnnek «1, helyesebben egyetlen arc, amely Shakespeare, Molière, Osztrovszkij és Gorkij vonásait egyesíti.- 24 -