Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

fliktusban jelentkezik: a rossz vezető és az élenjáró munkás ellentétében, összeütközésében? Az életben természetesen ezzel nem merül ki a konfliktus. A drámairodalomban lényegében újra meg újra csak ezt a motívumot énekeljük meg.

Ha reálisan szemléljük a pozitív bőst, ha élő környezetében mutatjuk be, nem találunk ki számára mesterséges környezetet, s nem feledkezünk meg róla, bogy ez a bős egyéniség, drámairodalmunkat uj, sajátos bősökkel gazdagítjuk akiknek uj, mai konfliktusokra és cselekményekre van szükségük. Ebben az esetben nem kell a "szuperpozitiv" hőshöz, újítóhoz cselekménysablonok alapján kieszelt akadályokat hozzáragasztani. Mindezt azonban nem a kiagyalás könnyű ellenállási vonalán valósíthatjuk meg, hanem csak annak az elkerülhetetlen feltételnek a figyelembevételével, hogy minden mának szentelt színdarab csak az élet mély tanulmányozásának eredménye lehet.

A konfliktusnak pedig véleményem szerint csak egyetlen szabálya van: a konfliktusnak a társadalmunk kitűzte célokkal összhangban kell tükröznie az élet való igazságát.

1950.- 23 -