Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Mellesleg megjegyzem, hogy én hallás alapján Írok. A drámaíró, amikor ir, igy vagy úgy, de színésszé válik. Lehet, hogy hőseim nyelvezete rossz. Ez speciális irodalmi kérdés. Annyi azonban bizonyos, hogy mindegyik a maga nyelvén beszél. Mind a cselekmény,mind a szó nálam a színpadi alak függvénye. És ha magam is hallom, hogyan beszélnek hőseim, nehezebben esem ki a hangnemből.

A mese kérdéséről nem sok a mondanivalóm. Az én meséim gyengék... Előfordul, hogy irás közben elveszítem hőseimet... De a lényeg itt abban rejlik, hogy mindezideig még nem sikerült felfedeznem a mese valamiféle "törvényeit”, amelyek a legérdekesebben, a legizgalmasabban vezérelnék a szindarab során a mai hősöket. Határozottan tudom, hogy az általánosan ismert meseformák semmiképpen sem alkalmazhatók a mi munkánkban, de az uj meseformák nem fognak sültgalambként a szánkba röpülni. Ha úgy tetszik, talán éppen itt kezdődik a mesterség legmagasabb foka.

Véleményem szerint teljesen értelmetlen dolog arról vitatkozni, hogy hogyan Írjunk színdarabots "mennyezet alatt" vagy a "levegőn", azaz felvonásokban vagy különálló epizódokban. A cselekmény egységét, amely az eszme egységére épült, megvalósíthatjuk 20 epizódban is és megsérthetjük egy mennyezet alatt lejátszódó 3 felvonásban is. A drámai helyzet meghatározza a cselekmény színhelyét. Ez alapvető dolog. Szerintem képtelenség egy kis sarokba bezsúfolni minden jelenetet, vagy állandóan változtatni a cselekmény színhelyét pusztán arra hivatkozva, hogy "ehhez van kedvünk". Egyik darab elfér egy díszletben is, a másik pedig sok változást követel. Ma,amikor színdarabjaink szereplői, a szovjet emberek idejük nagy részét társadalmilag hasznos munkának szentelik, természetellenes volna a róluk szóló szindarab cselekményét csupán lakásukban lejátszatni.

Az utolsó kérdés igy hangzik: mennyi idő szükséges egy színdarab megírásához?- 13 -