Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Részemre egy, néha két év is.

Munkám tapasztalata azt bizonyítja, hogy a szindarabirás során a legtöbb időt és a legtöbb energiát az anyag összegyűjtése, átgondolása veszi igénybe. Véleményem szerint az anyag átgondolása nemeseik hogy egyszerre történik a tények összegyűjtésével, az emberek tanulmányozáséval, stb., hanem hozzá is segit az anyag alaposabb megismeréséhez.

Ha tapasztalatom valamit is jelent fiatal pályatársaimnak, elmondhatom, hogy a Molotov gyárból úgy tértem viszsza, hogy a fejemben készen is volt már a színdarab, amelyet ott az üzemben szinte elejétől legvégéig átgondoltam. Egyesek azt mondják, hogy jobb egy kicsit "kikapcsolódni az anyagból", és csak később, a darab felépítésekor eligazodni benne. Úgy tűnik, hogy ezt az utat is lehet választani, de nekem az a véleményem, hogy mégis jobb élő anyaggal "felszerelni" a színdarabot, s nemcsak kiválasztani a fontosat és a tipikusát, hanem a valóságban keresni meg a legélettelibb, a legaktuálisabb tényeket és azokat a személyeket, akikre a mii eszméjének megtestesítéséhez szükségünk van.

Ily módon mesterségünk technológiája vezet el bennünket munkánk legfontosabb, elsődleges kérdéséhez, az élet tanulmányozásához. Ha van némi tehetségünk és tanulunk is, elsajátíthatjuk a magasrendü drámaiság titkát, de semmiféle különleges tanulás, sem pedig a színház színpadi iskolája nem helyettesítheti az élet nagy iskoláját, amelyből meséinket, alakjainkat, nyelvezetünket meríthetjük.

Miközben az élettől tanulunk, el kell sajátítanunk a múlt egész hatalmas művészi örökségét is.

Sn nagyon sokat tanulok Shakespeare-tőlj egyesek azonban jelentőségteljesen és egyhangúan ezt szeretik ismételgetni: "tanuljatok a klasszikusoktól". Amikor ezekre

a tanácsadókra nézek, gyakran pontosan el tudom képzelni magamnak gondolatmenetüket. Amikor az ilyen ember arra- 14 -