Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
III. A színház és a film néhány konvenciájáról
filmben a szöveg szerepe egyáltalán nem azonos; a káp, ha szabad igy mondani, átmegy testébe és felülkerekedik rajta. Tehát a filmnek a színháznál,sőt a balettnél is sokkal szorosabb kapcsolatai vannak a plasztikai művészetek kisebb és nagyobb ágaival (festészet, szobrászat, fényképezés), ezáltal pedig a ritmus azonnal megváltozik. És mi a regény lényege? Benne is a kép uralkodik, noha nem a szem, hanem a szöveg rajzolja meg. Mit értünk valójában "képen"? Azt, amit látásunk utján észlelünk. A filmben ez a látásmód fotografikus; a regényben képzeleti, a színházban pedig az adott cselekmény szemléletéből fakad. Vizsgáljuk meg, milyen közös kifejezési eszközöket alkalmaz a színház és a film,és milyen tényezőket, segédeszközöket vesz ehhez igénybe. Itt van elsősorban a szinész. Nem kell hangsúlyoznom, milyen alapvetően más a színészi Játék a színházban és a filmen. Amikor a film kezdeti időszakában a szinpad legnagyobb művészei ragyogó művészetüket a vászonra akarták átültetni, burleszk hatást keltettek. A nagy tragikus színészeknek, például a Mounet-knak technikája soha nem tudott volna hozzáidomulni a film követelményeihez.A következő nemzedékek kétéltű színészeket termeltek ki, akik egyaránt sikeresek voltak egyfajta színjátszásban és a filmen, de abban a mértékben, ahogy a filmszínész technikája formát öltött, a színpadi színészé egyre vesztett jelentőségéből. A nagy színházakban felmerülő problémák között az egyik legsúlyosabb, hogy olyan színészeket találjunk, akik rendelkeznek a nélkülözhetetlen technikai tudással és ugyanakkor nem terhelik őket elavult konvenciók; mert a technika nemcsak hangerő kérdése,hanem hozzátartozik a drámaidikciónak, a mondatok tagolásának, a beszéd ritmusának tudománya is. És minél jobban megközelítjük ezt a színpadi igazságot, annál jobban távolodunk a filmétől.Ez a százszor igazolódott megállapítás nagyon súlyos problémát jelent a színház száméra. 81 -
