Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

III. A színház és a film néhány konvenciájáról

III. A SZÍNHÁZ és a film néhány KONVENCIÓJÁRÓL

1. Színház és film

A film éa a színház szembeállításának nincs több létjogosultsága, mint annak, hogy valamennyi többi művészet kizárásával hasonlítsuk össze őket. Erre az utóbbi tévedésre az a körülmény ingerel, hogy mindkettő "szinjátékos" művészet. De valójában a film és a színház nem közelebbi rokonok, mint például a film és a regény; arról, hogy ikertestvérek lennének,meg éppen nincs szó.Egy kalap alá veszik őket azért is,mert mindkettő a színészi munkára épül. De ez is csak felületes indok; és noha vitathatatlan, hogy e két művészetnek (színháznak és filmnek) igen sok rokonvonása van, de nem több, mint amennyi a filmet és a regényt egymáshoz közelíti. Véleményem szerint a film éppannyira nem kizárólag "drámai" művészet, mint a tánc vagy an zene. Persze van benne drámaiság, de olyan arányokban, mint a regényen belül. Mi drámaibb egy Dosztojevszkij- vagy Balzac-regénynél? Hát akkor a vásznon miért lesz belőlük rossz film? Mert drámai töltetük,drámai jellegüknek sajátossága különböző. És ugyanígy; miért van az, hogy kitűnő színdarabokból, szinte végzetszerűen, rossz film válik? Azért, mert kifejezési eszközeik nem azonosak. Vegyünk egy abszurd példát: képzeljük el, milyen groteszken hatha a megfilmesített Cld vagy Berenice. És durva, szegényes eredménye lenne a Shakespeare-1 Vihar, a Lear király vagy az Othello megfilmesítésének is. Miért? Azért,mert a színház kifejezési eszköze a szöveg (illetve az általa kifejezett cselekmény, helyzetek, drámai fordulatok), mig a- 80 -