Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

kell találnia a maszk hajlásszögeit, a tekintet irányát, fel kell ismernie a legcsekélyebb mozdulat hirtelen premier plánba kerülésének fontosságát. Munka közben könnyen megérti majd ezt a sajátos mechanizmust, amelyben minden cselekvési centrum helyet változtat. Ritkaság, hogy a valamennyire is tehetséges növendékben ne ébredjen szenvedélyes érdeklődés az effajta gyakorlatok iránt.

Fentebb már beszéltem arról, hogy ezek a gyakorlatok szükségszerűen a színész elszemélytelenedését vonják magukkal. Másként nem is lehetne; hiszen ezúttal részben kívülről alkot, mint a nagy tükör előtt dolgozó táncos; mozdulatait már nem saját érzelmei s benyomásai irányítják, hanem a maszk, amely a színész egyéniségének helyébe a magáét iktatja.

Ez a munka par excellence az önálló alkotás, formálás művészete; a színész szükségképpen válik objektivebbé, művészetének biztosabb urává. Hóbortjai, szokásai, rögeszméi, amelyeknek a mindennapi életben megvolt a maguk vonzóereje, apránként felszívódnak és csak az alkotás nyersanyagaként tűnnek fel ujra,ahelyett,hogy belőlük állna maga az alkotás.

XXX

Láttuk tehát, hogyan ismerte meg a színész önmagát,saját egyéniségének lecsupaszított lényegét; sőt bizonyos fokig feltárult előtte saját képességeinek eredetisége, tehetségének sajátos volta is.

Megtanulta, hogy ne szakadjon el a külső és megfogható világtól, minden művészet eleven atmoszférájától; hogy megtagadjon mindent, ami nem több puszta utánzásnál (tehát elavult és nélkülözi az eredetiséget); megismerkedett azokkal a fogalmakkal, amelyek révén a legvégső határig kifejezheti saját egyéniségét és végül hozzáedzette ezt az egyéniséget a drámával való találkozáshoz. A dráma ebben az értelemben magába foglalja mindazt,amire a javasolt gyakorlatok kitérjed- 74 -