Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
II. Tanácsok egy színinövendék számára
nyolcas egy farsangi álarcot. Az ember úgy érzi, szentségtörésnek lesz tanúja. Mert a maszkban igenis van valami szent. Olyan közönséget igényel, amely beavatottakból áll. A tömeg legtöbbször csak gúny tárgyát látja benne. Az iskolai gyakorlatokat gyakran meggondolatlanul is alkalmazták; de a további kutatás utján leálltak. Visszafelé akartak haladni,letűnt formákat akartak feltámasztani. Nagy tévedés. A modern színházban a maszk használatát nem rekonstruálni kell, hanem ujjáteremteni minden izében. A maszk olyan dramaturgiát feltételez, amely még nem találta meg a maga költőjét. Az ilyen kísérletekhez tragédiánknak sem dialógusa, sem hangneme, sem ritmusa nem-megfelelő. A rögtönzés terén a cél, amit most magunk elé tüzűnk, inkább pszichológiai, mint gyakorlati jellegű, A maszk alkalmazása szükségszerűen a szinész elszemélytelenedését idézi elő. Ezidáig minden kutatásunk, épp ellenkezőleg, arra irányult,hogy a szinész személyiségét magasztositsa fel; a szinész saját érzeteiből táplálkoztak, érzékenységének legközvetlenebb formájára támaszkodtak. Most azonban anélkül, hogy meg akarnék támadni saját legmélyebb egyéniségét, arra kérjük, söpörje félre ezeket az önmagán való kis elérzékenyüléseket.hóbortokat, rögeszméket, sőt vonzó tulajdonságokat is. önmagának ez a "lecsupaszitása" késziti majd fel egy objektivebb és szélesebb, jelentékenyebb művészetre. Gyakorlatok maszkokkal Válasszunk egy maszkot, és adjuk oda egy növendéknek, hogy órán kivül tanulmányozza. Kérjük fel, hogy először keresse meg a hozzá illő járásmódot és fejtartást, és ha ezzel végzett, csináltassuk meg vele az első gyakorlatokat, felhiva figyelmét a hasizmok fontosságára. 72 -
