Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

Tél van, hóesés. Egy házhoz bagoly közeleg; odavonzza a világosság.A fény elkápráztatja. A fény kialszik. A bagoly magáramarad. Haldoklik. Meghal.

Itt már a pantomim művészetéhez közeledünk. És mégis meg kell maradnunk a színház síkján, nehogy a műfajok zűrzavarában eltévedjünk. A pantomimnek megvannak a maga sajátos törvényei, szabályai; mindent gesztusokkal kell kifejeznie; a tánchoz hasonlóan mindent kivülről építhet fel,sőt, kívülről is kell felépítenie; benne magában van az egész dráma. A színházban a plaszticitas a belső drámát szolgálja; értékét, különlegességét ennek a követelménynek bölcs betartása adja meg. Hogy ezt az eredményt elérjük, a növendéknek, ismétlem, fizikailag is képeznie kell magát; szükség van a klasszikus táncra, a lábdobogágsal rltmlzált táncra, a vívásra, a tiszta pantomimre. Ennek a kiképzésnek egyenértékűvé kell válnia a mechanikus dikcióval; feladata, hogy azt előkészítse, hajlékonnyá tegye; ne felejtsük el soha, hogy nem cél, hanem eszköz.

Az imént felhívtam a figyelmet a fél-maszk használatának fontosságára a plasztikai gyakorlatokban és megjelöltem gyakorlati indokait is:

1. Megvédi a növendéket a félénkségtől, elősegíti a lazítást ;

2. Arra készteti, hogy a kifejezéshez egész testét felhasználja.

A rögtönzés vezet el bennünket a színházi maszk tanulmányozásához; itt azonban más a munka menete és mások a célok is.

Minden maszknak megvan a maga sajátos élete; ez egyébként nem mindig azonos azzal, amelyet készítője szánt neki. Gyakran van benne valami, amit alkotója sem vett észre. Vegyünk egy sikerült maszkot; tanulmányozzuk minden szempontból, éljünk együtt vele, tegyük barátunkká, legyünk bizalmasává. Semmi nem bosszant jobban, mint amikor egy növendék ráveti magát egy maszkra és úgy használja, akár egy vizes- 71 -