Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
II. Tanácsok egy színinövendék számára
A commedia dell’arte bohócainak és rögtönzőinek hagyományából a cirkusz és a zenés varieté merített (a varietéénekes ugyanolyan Jelentőséget tulajdonit mozdulatainak, testtartásának, mint hangjának); a színház szinésze azonban igen gyakran alaktalan és merev marad. Abbeli igyekeztében, hogy a színpadon olyan legyen, mint az életben, nem mer másképp mozogni a színpadon, mint magánéletében. Az a színpadi plaszticitás, amelyről most beszélünk, a tragédia nemes mozdulataitól a groteszk karikatúráig terjed. Mindennek fontosságát a növendék előtt a rögtönzés tárja fel és ez kényszeríti alkalmazására. Először is rávezeti, hogy minden sziluettet belülről építsen fel ("saját hang"), szemben a táncmüvészettel, amely a mozdulatot a mozdulat puszta szépsége kedvéért formálja ki. Ugyanakkor az az igény, hogy a mindennapi gesztusokat stilizáljuk vagy hogy egy érzelmet egy testtartással fejezzünk ki, arra készteti, hogy megkeresse a szinészi művészet sajátos fizikai kifejezéseit, amelyek kiemelik a szöveg értelmét és ugyanakkor nem ismétlik el fölöslegesen azt, amit a szöveg úgyis elmond. Hogy útbaigazítsuk a növendéket ebben a kutatómunkában, adjunk neki nagyon egyszerű feladatokat,amelyek azonban megmozgatják fantáziáját: Utca hajnali öt órakor... Minden növendéknek ki kell találnia egy alakot azon típusok galériájából, akikkel ilyenkor a párizsi utcákon találkozhatunk. .. Válasszunk egyet a munkábaindulók közül... Válasszunk egyet a munkából jövők közül... Vagy egy hazatérő mulatozót, egy koldust, egy hajléktalant stb. Mutassunk rá közben az atmoszféra hatására (külső tényezők. A külvilág hangja.) Ugyanaz az utca délben,egy nagyon forró nyári napon... Este hatkor, a munkanap végén...- 69 -
