Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

néz... Egy perc múlva... kopognak... Felugrik, hogy ajtót nyisson..."

Ez a gyakorlat lehetővé teszi, hogy felhívjuk a növendék figyelmét az "idő fogalmára", amely nyilvánvaló módon szorosan kapcsolódik a ritmuséhoz. Az idő mértéke alá van rendelve a drámai érdeknek és intenzitásnak... A színházban nem könnyű szert tenni rá,mert nem ugyanaz, mint az életben:

írjon egy szakitólevelet, úgy, ahogy az életben tenné;

Egy kis rögtönzés: Írja meg ugyanazt a levelet egy, a színpadon elfogadható időn belül...

A szinész általában hajlamos rá, hogy rövidítsen, hogy egyik gondolatról gyorsan a másikra ugorjék; az a körülmény, hogy színpadon van, elfeledteti vele a valóságos időbeli értékeket.

Hogy ezekre az értékekre emlékeztessük,helyezzünk nagy súlyt az efféle egyszerű gyakorlatokra:

Hajoljon egy kút fölé, ejtsen bele egy követ. Számitsa ki ösztönösen az esés időtartamát...

Ha a növendék jól megértette az idő fogatmát,amely oly szorosan kötődik a ritmuséhoz és legtöbb esetben irányítja is azt, használjuk ki ugyanezt a gyakorlatot arra, hogy figyelmét a plaszticitásra tereljük.

A szinpadi értelemben vett plaszticitás elsajátítására megintcsak a rögtönzés a legjobb edzési módszer.

A "világ felfedezése" cimü gyakorlatot végző növendék először konvencionális mozdulatokhoz folyamodik, vagy ha van benne némi tánctehetség,úgy ihletét kisebb-nagyobb mértékben a tánc technikájából meriti. Márpedig a színházi értelemben vett plaszticitásnak éppoly kevés köze van a tánc plaszticitásához, mint az énekes tudományának a színészéhez.- 68 -