Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
II. Tanácsok egy színinövendék számára
kik ki, ha nincs szövege: "Dehiezen... most nem vagyok játékban, hát mit csináljak?" Ez a növendék felismeri, hogy a színész akkor "nincs játékban", ha maga rekeszti kivül magát, ha nem éli alakját a hallgatások során csakúgy, mint a dialógusokban. Megérti, hogy a ritmus életet önt a mozdulatlanságba is, mert uralkodik minden rebbenésünk fölött és ujjunk egy rándulásában is éppúgy megnyilvánulhat, mint a táncos ugrásában; és ettől fogva szükségét érzi mind szavaiban, mind mozdulataiban. A ritmusérzék kifejlesztésére a legtöbb gyakorlatot fel lehet használni, ha ebből a sajátos szemszögből nézzük őket; mindenesetre jó, ha jellegük minél változatosabb; hadd szokja meg a növendék, hogy mindenbe, amit csinál, ritmust vigyen... Járjon mély belső örömtől áthatva... Álljon meg;üljön le... induljon meg újra. (A testhelyzetben beállott változások nem zavarhatják meg a ritmust.) Most járkálás közben szomorúság fogja el... Álljon meg... üljön le... Induljon meg újra... Itt a "saját hang" szabja meg a ritmust és óv meg az öncélú izgékonyságtól... Kitűnő példákat találhatunk az állatok járásmódjában: A macskafélék folyamatos mozgása... (ritmus az egész testben). A macska egérre les... majd ráugrik... (ne engedjük, hogy a növendék utánozza a macskát, hanem vegyük rá, hogy a képeket az emberi plaszticitás nyelvére fordítsa le.) Keressünk példákat magában a természetben: "Egy nádszól imbolyog a szélben"; a mindennapi életben: "Olvasás közben vár valakire... Időnként az ajtó felé- 67 -
