Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

5. A férfi felhág a padra és átnéz a fal fölött. Kellemetlen benyomás, amely átragad a lányra, anélkül, hogy ő is kukucskálni merne.

6. A baljóslatú körséta tovább folyik,

7. Az emberi nyomorúság egy pillanatra még közelebb hozza egymáshoz a szerelmeseket, de ugyanakkor szomorúsággal fátyolozza el örömüket. Minden megcsunyul körülöttük; hallgatagon távoznak.

8. A körséta megy tovább... Az egyik rab kimerültén elhanyatlik. A többiek megállnak. Ellenséges pillantások szállnak az őr felé.

Vége.

Ennek az összetett gyakorlatnak segítségével a növendék egész sereg problémára ébredhet rá: az izmok lazításéra, a járásra, a testtartásra, a ritmusra, a tekintetre, amely először a külvilágot fürkészi, de aztán befelé fordul és ezt a belső világot ellátja igazi táplálékával: a drámával.

De e feladatok mindegyikét gyakorlati munkával kell megközeliteni, amelynek éppoly szabályosnak, éppoly pontosnak kell lennie, mint a torna- vagy a klasszikus tánc-gyakorlatoknak. Utaltam a Járásra, a testtartásra, a ritmusra és a lazításra. Minden szakmailag képzett színész ismeri technikánk ez alapelemeinek fontosságát.

Meglehet, azt gondolod most: mulatságos ötlet megtanítani egy növendéket arra, hogy nézzen, hogy lásson egy tárgyat, hogy figyeljen egy másik ember szavára vagy a külvilág zajaira, hogy raegtapintson egy tárgyat és érezze anyagát, lágy vagy durva voltát, hogy beleheljen egy illatot, hogy megizleljen valamltt - hiszen ezt teszi reggeltől estig élete minden napján és ugyanilyen könnyedén végzi majd el bármikor egy színház színpadán is. És mégsincs Így... Sőt: éppen ezeknek a mindennapi cselekvéseknek helyes elvégzése ke- 64 -