Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

rül majd a J.egtöbb idejébe. Vajon hány színészünk tud figyelni, hallgatni valakit vagy valamit’ - pedig ez legalább olyan fontos, mint az, hogy beszélni tudjon. Ugyanez vonatkozik egy tárgy látására, tapintására is. Ami pedig a járást illeti, nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs olyan kezdő, aki tudna járni a színpadon. Ezért ilyesfajta gyakorlatokat kell kiróni rá, mint pl.:

Sétáljon végig az utcán.

Menjen gyorsan egy adott ponttői a másikig.

Járkáljon fel-s-alá a szobájában.

Taposson a hóban.

Járjon a tengerpart fövenyén stb. atb.

A rögtönzés előnye az,hogy egy fokozatos módszer alapján haladva feltárhatjuk a növendék hibáit és megpróbálhatjuk azonnal ki is javitani őket egy megfelelő gyakorlat segítségével. Az első számú ellenség általában a "görcsösség", ami valóságos fél-paralizisnek tekinthető. A hivatásos színésznél a görcsösség forrása legtöbbször a közönségtől való félelem: sikert arat-e majd vagy sem?... A görcsöt akkor sikerül feloldania, ha elmélyed játékában, azaz, ha a "külvilág hangjából" eredő bizonytalansági tényezővel "saját hangját" állítja szembe.

Mint már említettem,éppen ez a rögtönzés alapelve?cSakhogy a görcsösség nem mindig a hiúságból fakad; sugallhatja egy nagyon tiszteletreméltó, nagyon őszinte szemérem is. Épp az igazán szenvedélyes Színészek szenvednek pályájuk kezdetén legtöbbet ettől az átkozott görceösségtől, olyannyira, hogy sokszor hidegséggel vádolják őket.Ilyenkor a fél-maszkkal végzett gyakorlatok hoznak gyakran értékes eredményt. A félénkséget részben legyőztük; a növendék biztonságban érzi magát és bátorságra kap. "Felszabadításához" hozzájárul, ha a gyakorlatokat, amennyire csak lehet, a mindennapi valóság körén kivül választjuk mag.

Ideiktatok egyet példaképpen; nevezzük "a világ felfedezésének" .- 65 -?