Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

Sgy adott pillanatban létrejön a szintézis és ilyenkor térhetünk rá ennek a két fázisú műveletnek gyakorlati alkalmazására: a kifejezésre.

A rögtönzés tehát két fázisban lezajló művelet. Az első fázis a lehető legszéleöebb, leggazdagabb elgondolásé, a második fázis a lehető legerőteljesebb kifejezésé, és ez a művelet lényegénél fogva .maga is két elemből áll, mivel azt követeli, hogy

a. megkeressük saját énünket,

b. és hogy ezt az "ént" szembeállítsuk a külvilággal.

Melyek az "énnek" azon elemei, amelyekre a növendék munkájának kijavítása során nagy súlyt helyezünk? Mindenekelőtt egyéniségének valamennyi összetevője: jellegzetes

adotteágai, művészi érzékenysége, fogékonysága.

Mindezt kezdetben gyakran elleplezi a félénkség, a szemérem, a görcsösség; türelmesen fel kell hát kelteni a növendék bizalmát és ugyanakkor tökéletes őszinteséget kell követelni tőle...

A kívülről jövő elemeket, amelyekkel ez az egyéniség szembetalálja magát, nevezzük behatásoknak, fizikai, esztétikai ,földrajzi, erkölcsi Btb. benyomásoknak, és - ezek persze egészen más természetűek - érzelmeknek.

E tanulmány keretei nem teszik lehetővé,hogy valamenynyi előkészítő gyakorlatot felsoroljeun ; példa gyanánt tehát olyan témát választok,amely közülük többet fog össze. A gyakorlatot az elvégzendő munka sorrendjében bontom fel.

1. Két szerelmes lép a színre; menet közben gyengéden átkarolják egymást; árad belőlük a bizalom, az egyértelmű benső öröm; minden szép, ami körülveszi őket. Leülnek egy padra, egy nagy, kopár fal előtt.

2. E képzeletbeli fal mögött börtönudvar van. Egy őr vezetésével foglyok járnak körben rajta. (A foglyok, az őr sziluettjei, atmoszféra.)

3. A szerelmesek észreveszik, hol vannak.

4. A körséta folytatódik.- 63 -