Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

dialógusban a lélegzésre éppoly azUkség van, mint egy Írott szövegben az Írásjelekre. Végy elő egy részletet valamely tragédiából, olvasd el nyugodtan és megérzed a pillanatokat, ahol lélegzetet kell venned. Mivel a tragédiával együtt jár a nemes deklamálás (ami nem tévesztendő össze az üresen kongó hangzatossággal), a lélegzés úgy van lekottézva benne, akár egy zenei partitúrában. Ha később majd rendezni is akarsz, hamar észreveszed, hogy a darabnak szüksége van lélegzésre; ennek az elemi tudománynak a hiányában úgy "leeshet", a szó szoros értelmében, mint az akrobata a kötélről. Azt hallod majd: "Jó, Jó, de egy bulvárvigjáték köznapi beszélgetése során vagy a filmdialógusokban nincs szükség erre a tudásra." Én pedig azt felelem, hogy a bulvár nagy színészei, akárcsak előttük a nagy melodráma-szinészek, csodálatraméltóan ismerték ezt az eszközt. Talán nem értenének mind egyet magyarázatom egyes elemeivel, meglehet, azt mondanák, hogy az akrobatának elég az ösztön is, de nem lenne ellenvéleményük e stúdiumnak sem lényegét,sem fontosságát illetően.

Lélegzésednek csak akkor válhatsz urává, ha előzetesen elsajátítottad az általános lazítás tudományát. Igyekezz jó "fizikai tanítómestert" találni. Fordítsd hasznodra, amit tőle tanulsz, és törekedj arra, hogy önállóvá válj, önmagad uralkodj testeden; igyekezz, hogy apránként tudatában légy lélegzésednek, majd pedig, hogy úrrá válj fölötte. Szükség szerint kell váltogatnod az alhasi és bordaközi lélegzést a mellkasival, és miközben_játszol velük, soha nem szabad azt a hatást keltened, hogy azért állsz meg, mert kifogytál a szuszból. És miközben ezt az időt,türelmet és főleg rendszerességet igénylő munkát elvégzed, gondolj mindig arra,hogy hogyan fogod mindezt a színházban hasznosítani.

Gondolj arra a kis istenségre, akiről szóltam, és ak* kor olyan készséges segítőtársad lesz, mint volt Oberon,Merlin, a varázsló számára.

55 -