Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

ziót keltett. De e sztárok közül kevesen mertek belevágni a nagy klasszikus szerepekbe, noha rendelkeztek minden hozzájuk szükséges külső adottsággal. Ma viszont megkívánják a színésztől, hogy minden műfajban fellépjen; a vígjátéki színésznek tragédiát kell játszania, a tragikus színésznek öszszeszoritott lábbal kell ugrálnia egy labiche-i vaudevilleben, tetejébe megfelelően diszkrét mikrofonhanggal is kell rendelkezniök, aztán elébüktesznek egy szöveget Claudeltől, akinek tegnap még a létezéséről sem tudtak, végül pedig mindenféle ujitó kísérletbe rángatják bele őket, amelyek felforgatják valamennyi képzetüket a "helyes játék művészetéről". Milyen eredményeket várhatunk a tehetség kibontakozásához szükeéges feltételeknek ilyen általános félreismerésétől? így aztán a végén mindenki elsáncolja magát abban a műfajban, amely hizeleg hiúságának és a legtöbb pénzt hozza a konyhára a legkisebb fáradsággal: a filmben. Ha a színházi pályára készülők oktatása kifinomultabb lenne, azt hiszem, a szinész semmit nem vesztene vele, a színművészet viszont annál többet nyerne.

3. A technika alapelemei

A szinészi technika alapelemeit két, könnyen kifejezhető, de mindig nehezen megvalósítható fogalomra lehetne visszavezetni:

1. A helyes lélegzésnek és a lélegzés megfelelő beosztásának elsajátítása.

2. Az érthető beszédnek,következésképpen a helyes dikciónak elsajátítása.

Most tehát a lélegzésről beszélek majd neked és úgy érzem, ha igazán sikerülne beszélnem róla, ha mondandómat nem túl elvont, nem túl ellenszenves formában tudnám kifejteni, már ma olyan fejlődéshez segítenélek hozzá, amelynek jelentőségét és üdvös voltát előbb-utóbb magad is lemérhet- 53