Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

Mivel a játék valamiképpen a lélekkel és a szellemmel van kapcsolatban, szabályokat rá.kényszeriteni nevetséges lenne... A rendezőnek, aki a bennünket, felsőbb- vagy alacsonyabbrendü bábokat mozgató drótok irányitója (mert ha egy Shakespeare vagy egy Molière eleven, de bábszerüen engedelmes marionetteket mozgathatna, a színház isteni, utolérhetetlen művészet lenne), mindig lehetőséget kell adnia rá, hogy a szinész egyénisége megnyilvánulhasson. Meglehet, hogy a színjáték Így kevésbé lesz egységes, veszít mechanikus pontosságából és szigorúan megszerkesztett tervét esetlegességek zavarják meg, de több lesz benne az élet, a mozgás, és következésképpen nagyobb hatása lesz a közönségre. Útját lehet állni az öncélú képzelgésnek, a bohóckodásnak; ezeket határok közé szoríthatjuk, okos javaslatokkal befolyásolhatjuk; és itt megáll a rendező hatalma.

De itt vetődik fel élesen a szinész és az ember előzetes nevelésének kérdése is. Ha elfogadjuk,hogy a Játék iránti érzék ösztönünkből, a játék minősége pedig értelmünkből és Ízlésünkből fakad, akkor, úgy vélem,logikus, hogy a szinésznövendék oktatásában mindezeknek megfelelő fontosságot tulajdonítsunk és amennyire lehetséges, rászorítsuk őt, hogy mélyitse el minél jobban ezt a művészetet, amelyet gyakran lényegtelen okokból választott és amelyre addig sem származása, sem neveltetése nem készítette elő.

XXX

A színészeket néhány év tanulás után válogatás utján toborozzák a sokféle növendék közül, akiket a színház vagy a film vonzereje egy szép napon arra indított, hogy beiratkozzanak a nagyszámú tanfolyam valamelyikére. Ezeknek a tanfolyamoknak megvan a maguk létjogosultsága, noha valójában csak üzleti vállalkozások, amelyeknek az az érdekük, hogy a lehető legtöbb hallgatót gyűjtsék egybe. Azok, akiknek veleszületett tehetségük van, előbb vagy utóbb feltűnnek; kis- 50 -