Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
Charles Dullin
pokát nézegetve rájön, mi mindent kínált egyetlen évad a párizsi színházlátogatónak. 1922/23.Dullin frissen nyílt színházában,az Atelier-ben Szophokléaz Antigonéját adják; a rendező Dullin, a díszleteket Picasso tervezte, a zene Honeggeré. Ugyanekkor a mesternek, Jacques Copeau-nak Vieux-Colombier-jában Sztanyiszlavszkijék vendégszerepeinek; előtte a Mizantrópot. utána a Fogadósáét viszi színre Copeau. A fiatal Jouvet az akkor még erőteljesen baloldali Jules Romains első darabjait rendezi a Comédie des Champs-Elysées-ben; Georges és.Ludmilla Pitoëff Pirandellót játszanak,s a hasonlóképpen fiatal Gaston Báty Chimère nevű társulata élén most kelti az első szenzációkat sajátos felfogású előadásaival. És ha akármelyik elkövetkező év szinlapjait nézzük, a nagy neveknek, a nagy teljesítményeknek ugyanezzel a káprázatos orgiájával találkozunk;a nagy rendezők mellett - akik ugyanakkor többnyire nagy színészek is - olyan fiatal színészek tűnnek fel és vonulnak be a színháztörténetbe, mint Marguerite Jaraois, Valentine Tessier, Lucienne Bogáért, Madeleine Renaud, Jules Berry, Pierre Fresnay, Michel Simon, Pierre Renoir, Jean Marchât, Jean-Louis Barrault, Roger Blin és még sokan mások. És ez a tűzijáték Így sziporkázik egészen a II. világháborúig; aztán lassan erejét, színét veszti. Nemcsak azért, mert a nagy gárda elöregedett, kihalt; hiszen utánpótlásukról önzetlenül igyekeztek gondoskodni. Hanem azért, mert a történelem nagy viharában bebizonyosult, hogy ez a pompás, gazdag, minden zugában uj és uj csodákat rejtő építmény nem épült szilárd talajra. A mintegy húszéves virágzás megalapozói Firmin Gémier és Jacques Copeau voltak, Gémier, bármennyire tisztelték és elismerték is, bármekkora hatással voltak la egyénisége és művészi elképzelései kortársaira, végeredményben nem érte el azt, amit egész munkásságában a legfontosabbnak tartott: a népi színház létrehozását - olyan színházét, amely az egész néphez szól, népszerűén és ugyanakkor magas művészi fokon, s amely nemcsak egyszerűen színházbaráttá teszi a népet, hanem- 4 -
