Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
II. Tanácsok egy színinövendék számára
"Ma este az isten nem szállt le";egy ösztönös melodráma-szinész pedig igy szólt: "Nem éreztem a szerepet a cipőm sarkában." A hiú igy nyilatkozik: "Micsoda hülye közönség jött itt össze ma este"; egy másik,a színpadról kilépve, a torkát köszörüli és hangszalagjait tapogatja. Egy bizonyos! egyiknek is, másiknak is - és példáimat nagy mintaképek közül válogattam - szüksége van erre a részvételi képességre, amely bennük van, de amelynek érvényesülése nem teljesen tőlük ?üg&Az igazi színészt a "kommentáló" színésztől az különbözteti meg, hogy az egyik eljátssza a helyzeteket, a másik megmagyarázza őket. Az okoskodó szerelmesek, a szavaló hősök, a konvencionális szépaeszonyok - igen, ezekben dúskálunk; de a színészek ritkák. A játék Játéknak nevezünk mindent, arait az ábrázolandó alak sugall nekünk; az alak, amelyről megalkottuk a magunk, természetnél nagyobb, eszményi képét és ez a kép szolgál nekünk mintául. A játékhoz tartoznak mind a rendezés megszabta gesztusok,amelyek - miután jól elraktároztuk emlékezetünkbecsak akkor kelnek életre, ha színpadra lépve, a rögtönzés aponténságával adjuk vissza őket. A játék nem mindig a színész értelmétől függ, hamm gyakran ösztönétől is. Igen, ha a színész játék közben bírálja magát, elveszett, mert ahelyett, hogy felhevülne, lehűti magát. XXX Az ostoba színész, ha a rendező helyesen irányította, kelthet illúziót; de ösztöne sem pótolhatja képtelenségét, hogy egy nagyszabású alakot felfogjon. Ha ostoba, ostobán is játszik majd; mert a kép, amit magának az alakról alkotott, 48 -
