Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

Nem igazi színészeit, csak Ügyetlen statiszták. Azért terhesek, mert kívül maradnak' színpadi alakjukon. A "részvétel" szinte megfoghatatlanul finom tulajdonság, amely a lélakből sugárzik ki, beragyog mindent... és hatása alól senki nem vonhatja ki magát. A szakmabeliek, a színészek, de még az Írók is sokkal több fontosságot tulajdonítanak a külső erényeknek: az impozáns külsőnek, a hangnak stb. , de a közönség nagyon gyorsan hatása alá kerül annak a színésznek, aki Igazán "ott van”. Ha a színész tudatában van ennek a képességének. ki is meri fejezni, amit érez, ás kifejezésmódja helyes lesz, mert nincs szüksége erőlködésre; a néző vele tart, figyel rá. Ez a szükséges megkettőződés egy fizikai benyomás hatáséra megy végbe, mert hiszen fizikai benyomásnak nevezhetjük, mikor a színész, a színpadról kilépve, ezt mondja magának: "Istenem, de rosszul játszottam; nem éreztem a közönséget." És valóban: valami, akaratunktól független okból, nem voltunk ott igazán, többé-kevésbé ügyesen mondtuk el szerepünket, de nem éltük; árnyéka nem járt a nyomunkban, mikor a színpadra léptünk ás hasztalan kerestük egy teljes felvonáson át. Viszont ha a színpadról kilépve elmondhatjuk: "Abban a pillanatban pontosan éreztem a közönséget" - akkor ez azt jelenti, hogy a "részvétel" varázsa működni kezdett. így hát a színész művészetében van valami titokzatos, hiszen sikere nem függ csupán a felkészüléstől, a szerep tanulmányozásától, az értelemtől, az akarattól s az az ember, aki a lehető legjobban ismeri a színész művészetével kapcsolatos kérdéseket és ráadásul még ragyogó külseje, fenséges hangja és jó dikciója is van - mint színész, elviselhetetlen lehet. Ezt a gondolatot kuliBszazsargonunk ezerféleképpen fejezi

ki. Nem kisebb színész,mint Mounet-Sully^20^ mondta egyszer:

(20) Jean Sully Mounet.művésznevén Mounet-Sully (1841-1916) korának leghíresebb francia tragikus színésze volt, a Comédie Française örökös tagja, öccse, Jean-Paul, művésznevén Paul Mounet (1847-1922), akire Dullin majd a 81. oldalon hivatkozik, ugyanennek a színháznak volt Kiváló jellemszinésze. (A ford.)- 47 -