Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

és ketten együtt rontsátok tovább a közönséget, ha ehhez a játékhoz odaadod a lelkedet, szivedet, tehetségedet... magadat aljasitod le, ennyi az egész. Mert itt kezdődik az önmagaddal szembeni őszintétlenség; képmutató ürügyekkel mentegeted majd magad önmagad előtt;talán megkapod a dicsfényt, amelyet a pénz szokott a fej köré fonni, de soha nem szerzed meg azt a dicsőséget, amelyre az igazi büszkeség törekszik.

Légy kemény önmagaddal kezdettől fogva. Az álművészek számára nincs mentség, nincs bocsánat, nincs feloldás...

Az ember olyan, amilyen; azaz, amilyenné önmagát formálja, akarattal, keménységgel.

2. A színészről

Vannak színészek,akikre nem figyelnek... A hangjuk nagyon szép, dikciójuk kifogástalan; megjelenésük kellemes a szemnek; előnyös szerepeket kapnak; ha belépnek a színpadra, a néző felfigyel és azt mondja: de jóképű férfi vagy milyen szép nő - és öt perc múlva minden figyelme egy ismeretlen partnerra összpontosul, aki valami alárendelt szerepet játszik, de akiben megvan a csodálatos adomány: ott van a színpadon,résztvesz abban, ami a színpadon folyik. Az első puszta báb; a második - színész.

A "részvétel"

Ott van (akár tetszést vált ki, akár aem). Érdekel még akkor is, ha bosszant; de mihelyt a színre lép - még ha a szerep követelményei alapján nem is akar feltűnést kelteni-, teljesen betölti a rá kiszabott helyet,szükségessé teszi magát. Helyesen mondják majd erre, hogy hiszen a rossz színészek is betöltik személyiségükkel a színpadot; sőt túlságosan is ott akarnak lenni, amivel azt a kívánságot ébresztik a nézőben, hogy bár ne lennének ott; csakhogy ennek pontosan az az oka, hogy nincsenek ott, nem "vesznek réezt" igazán...- 46 -