Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)
I. Jegyzetek és emlékezések
buzgólkodnak; márpedig mihelyt a közönség megérzi a drótot, úgy viselkedik, mint egér a csapda előtt: elfordul s vele együtt fordul el a színpadi alak is. A színész magára marad a színpadon.Ha egy replika fordulatot idéz elő a cselekményben vagy dinamikussá teszi a dialógust, úgy kell érvényre juttatnunk, hogy a szándék ne lássák,az alaktól ne szakadjunk el és ne pusztán és egyszerűen a hatásra törekedjünk. Itt van szükség a színésznek arra a bizonyos fölényére, amelynek segítségével egy kicsit mindig képes rá, hogy felügyeljen az önnön belsejében zajló eseményekre; mert a színésznek eléggé kézben kell tartania önmagát ahhoz, hogy a legszertelenebb kitörések során is észrevegye az esetleg elkövetett hibákat. Tévedés vagy képmutatás azt állítani, hogy a valódi őszinteség nem fér össze azzal a bizonyos "önmagunkon belüli kettéválással",amelyet Diderot vet fel a Színészparadoxonban s amelyre számos példát hozhatnék fel pályám élményeiből. A dúlt arcú, könnyekben úszó színésznő, aki, mielőtt elájulna, titkon eligazítja ruhájának redőit, nehogy összecsuklása nevetséges legyen; a színész, aki utolsó percben észreveszi, hogy egy lényeges kellékről megfeledkeztek s igyekszik kitalálni valamit pótlására,anélkül, hogy kiesne lendületéből, anélkül, hogy a közönség a legkisebb zavart is észrevenné játékán, sőt partnere is csak a Jelenet hirtelen módosításából jön rá a dologra - az ilyen kis incidensek számtalan formában estek és esnek meg. Persze ezek az anekdoták csak akkor kapnak értelmet, ha a színész semmit nem változtat játékán és teljesen őszinte marad. Ha egy érzelemmel telitett Jelenet folyamán rájövünk, hogy érzékenységünk cserbenhagy, legyen bátorságunk hozzá, hogy ne tettessünk szertelen emóciókat; ha egy komikus jelenetben lendületünk hirtelen elapad,ne kezdjünk játszani durva harsánysággal; ha egy este a közönség hideg vagy értetlen, igyekeznünk kell, hogy jobban játsszunk,mint rendesen,» néhány kivétel számára, mert ilyenek mindig vannak; ha gyérszámu közönség gyűlt össze, ne utánozzuk azokat a szinésze- 36 -