Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

I. Jegyzetek és emlékezések

mat."De kár! - gondoltam. - Megint egy szerep, amit elhúznak az orrom előtt.,. pedig érzem, hogy nekem kellene eljátszanom." És valóban, a próbatáblára néhány órával később kitűzött szereposztás valami epizódfigurával szerencséltetett, amelynek sem túl sok szövege, sem túl nagy funkciója nem volt. Bate, színház után néhány barátommal találkoztam a Clichy sugárút egyik mulatójában, ahol az éjszaka egy részét szoktuk tölteni; hajnali két óra felé megjelenik lélekszakadva a színház szerephordója és igy szól hozzám: "Gyere gyorsan a színházba, Durec^^ és az iró azonnal beszélni akar veled." Sebesen megyek a nyomában és gondolatban próbálom megfejteni ezt a találkozást,amelynek nem lehet más célja, mint hogy Szmergyakov szerepét nekem adják. És igy is volt: Durée keresztülvitte Copeau-nál, hogy, mielőtt döntene, nézzen meg engem. Copeau egy hosszú pillanaton át kíváncsian vett szemügyre és aztán úgy döntöttek, hogy másnap kipróbálnak.

A szereppel a zsebemben mentem vissza barátaimhoz,hogy bejelentsem nekik a hirt, de gyorsan ott is hagytam őket; alig vártam, hogy egyedül maradjak és jobban kiélvezhessem boldogságomat. Az ilyen pillanatokban a művészet keltette mámor nagyon közel áll a szerelmi mámorhoz.

Az éjszaka további részét munkával töltöttem; a melodrámában szerzett színészi gyakorlat hozzászoktatott szerepeim gyors felépítéséhez és szerettem volpa már az első próbán bebizonyítani rátermettségemet, hogy igy a kísérlet egykettőre végleges döntéssé változzék.

Korán reggel elmentem és megvásároltam Dosztojevszkij regényét; késedelem nélkül újra el akartam olvasni. Az első próba sem csalódást, sem biztatást nem hozott számomra; Copeau és Rouché meglehetősen rokonszenvvel nézett; Duree a színészek beállításával foglalatoskodott, a szöveggel nem

Arsène Duree (I88O-193O) jónevü francia színész és rendező, aki Dullinnel egyidőben működött • a Théâtre des Arts-ban. - (A ford.)

24 -