Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

I. Jegyzetek és emlékezések

tudásának egy részét - hiába várta valamelyik színészétől egy belső érzés kifejezését, különféle pózokba állította az illetőt, mindaddig, amig a kivánt hatás megszületett. "Taillade apótól tanultam ezt"^ - mondotta egyszer nekem. A melodráma egy másik színésze - aki különben a nemes atyák szerepkörét töltötte be és nemcsak jó megfigyelő,hanem elég müveit is volt, ami társainál ritkaságszámba ment - egyszer azt mondotta nekem, szokott pátoszával, amelyet még el is túlzott, ha Fréderic-et^vagy Taillade-ot utánozta: "Kisöcsém, melodrámát sokkal nehezebb jól Játszani, mint tragédiát.A tragédia királya (az illető általában királyokat játszott) mozdulatlan; akár jól, akár kevésbé jól játsszák, nemesi származásához nem fér kétség; beszédeit zseniális iró irta, az események szertartásos rendjéről régi tradíció gondoskodik,a szituációk, amelyekbe sodródik, mindig méltóságosak; de a melodráma királya... A fejedre kicsorbult, ócska koronát nyomnak (nézd csak meg az enyémet), a kezedbe meg jogart; valami önkényesen kitalált szituációba csöppensz és igy kell kitenned magad a népi közönség gúnyos nevetésének, márpedig ez a közönség minden ürügyet megragad, hogy nevetgélhessen; és hiába, ha már eljátszod a szituációt, mégiscsak meg kell teremtened az abgangodat... Melodrámát, fiam, csak ezzel lehet játszani - és a szivére ütött. - A tragédiához elég a tehetség; a melodrámához zseni kell... Vagy legalább kellene - tette hozzá i:k>solyogva -, mert bennem, kisöcsém, zseni soha nem volt!"

Ezek a példák talán fogalmat adnak róla, hogy a melodráma iskolájában tallózva, mi mindent találhatott egy vala- * 3

( ) Taillade, eredeti nevén Paul-Félix-Josaph Tailliade (1826-1898), kora népszerű francia színésze, aki csaknem minden párizsi színházban megfordult; legnagyobb sikerét Napoleon szerepében aratta. - (A ford.)

(3) Fréderic-en Dullin valószínűleg a fl6) jegyzetben említett Frédéric Lemaítre-t érti. - (A ford.)

19 -