Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A fiktiv tárgy

A FIKTIV TÁRGY "A meztelen ember a meztelen színpadon.** Ebben a híres tételben foglalja össze Etienne Decroux a modem pantomlmust a maga teljes egyszerűségében. Es a tétel azt akarja mondani, hogy a pantomimus ne folyamodjék jelmezhez, díszlethez, vagy kellékhez és mégis találjon lehetőséget önmaga kifejezésére; a mozdulatok és a mozgás összjátékával legyen képes a jelmez, a díszlet és a kellékek ábrázolására. A tudását szélesíteni kívánó színész számára természetesen fontos, hogy a pantomim elsajátításával megtanulja, hogyan juttassa érvényre a jelmezt, a díszletet és a kelléket* A forma Az emberi kéz teremti meg a formát. A "megfogás** folyamatának pontos megfigyelése azt bizonyltja, hogy a kéz először kinyi lik, "elgondolkodik** a tárgyon, a négy ujj és a hüvelykujj körülfogják a tárgyat és becsukódnak fölötte, ezáltal magukra öltve a tárgy pontos formáját. Valóságos tárgy esetében a kéz megszorítja a benne lévő tárgyat. A pantomimban a kéz a légüres teret szorítja, de világos, hogy szó sem lehet az ujjak ökölbe szorításáról* A fiktiv tárgy létezik,ellenállását szembeszegezi a kéznek és, miközben a kéz megteremti a tárgy formáját, a tárgy rávési a kézre a maga formáját. Az önkényes mozdulat és az előirt mozdulat kettős fogalmával találkozunk itt. Tételezzük fel például, hogy fiktiv poharat veszek le egy asztalról. Először elgondolom a poharat, pontosan