Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A pantomim stílusa - AZ ELŐADÁS

A toc az a dinamikus elem, amely a pantomimon belül bevezet minden mondatot vagy minden mozdulatelemet. "A toc pont, amely valamely mozgás lefolyása közben uj szakaszt vezet be." (Brigitte Soubeyran) A toc a pantomimban ugyanazt jelenti, mint a pont a geometriában: valamely egyenes kiindulási pontját. A toc a mondatot bevezető nagybetű. A toc aláhúzza valamely cselekvésmozzanat jelentőségét, ugyanúgy, ahogy a vonal a szó alatt aláhúzza ennek a szónak a jelentőségét. Létezik toc-motor: "starthoz állit" valamely pantomimikus mondatelemet, ugyanúgy, ahogy az autostarter beindítja a motort. Toc-fondu (folyamatos toc): meghatározza az egyenletes ritmusban és egyenletes vonalban tovafolyó mondatelemet. Befejező-toc: megerősiti valamely pantomimikus mondatelem végét. A cselekménynek megfelelően, ez történhet kérdőjel, felkiáltójel, kettőspont vagy egyszerűen végpont segítségével • Az első három esetben a toc-ot valamilyen testtartás követi, rövid szünet, amely formája által fejezi ki a kérdést (?), a felkiáltást (!) vagy a magyarázatot (:). A "dobbantás" A dobbantás hallható toc, vagy sarokkal (erős dobbantás) , vagy lábujjai (könnyed dobbantás) végezzük. Feladata, hogy akusztikailag aláhúzza a mozdulat valamely lényeges elemét. Korántsem arról van szó, hogy megzavarja a pantomim csendjét, ellenkezőleg, a megszakításokkal intenzivebbé teszi a csendet.