Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A további fejlődés és a lehetőségek

alkalmas a pantomim mindenekelőtt a komikus ábrázolásokra. Ahol a táncban komikus hatásokra törekszenek, mindenütt pantomimikus elemek lépnek f elí hiszen a komikum a harmónia megtöréséből születik. A méltóságteljesen lépkedő Chaplin, aki elcsúszik egy banánhéjon, ugyanazt a hatást kelti, mint a táncos, aki megfeszített teste harmóniájából hirtelen "analitikus" mozgásba megy át* például rázza a fejét, himbálja a csípőjét vagy a kezével integet* A mozgás komikumának elvei a "szép" harmónia hirtelen megtörésén alapulnak? ezért velejárója a bohócnak, hogy mer csúnya, nevetséges lenni. (A legtisztább formában MacLaren rajzos trükkfilmjeiben találhatók meg ezek ás elvek, mert esek absztrahálnak a legmesszebbmenőén a természetes asszociációtól.) A komikus szándék a legutóbbi időben is elvezetett a tánc és a pantomim szintéziséhez: "musical dance"-ként ismertük meg Fred Ast ai re és Gene Kelly mesteri filmkoreográfiáiban. A német film is utánozta őket, meglehetősen rosszul. De ezzel már más fejezethez jutottunk el. Fantomim a filmben A film a vásár gyermeke. Hogy a pantomim a korai némafilmben ülte diadalét, ez bizonyára nemcsak azon múlott, hogy e filmek színészei, kényszerűségből, némák voltak, hanem mindenekelőtt a vásári szinház Örökségén a uantomim-müvószek a filmben nagyszerű lehetőséget találtak ennek a régi örökségnek a továbbfejlesztésére. A jó némafilmben a pantomim volt a beszéd - csak a I Mimben mozgatták ajkukat a szinészek és csak ott mond ták be a közcimeket. Az uj művészet öntörvényszérusé g-n ek megfelelő film kép volt és mozgás

: ugyanezekből az elemekből él a pantomim is. Az olyan filmekben, mint Dr. Caligárl vagy a Patyomkin páncélos a legjobb jelenetek