Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben

utján, az ellenőrzött érzés legyen a cselekménynek és ábrázolásának támasza* Mielőtt megkezdenők a rögtönzést, először is hagynunk kell, hogy az atmoszféra hasson ránk, meg kell értenünk a magvát, hogy megtaláljuk a stílusát. Ennél a történetnél nem korunk egy mindennapos témájáról van szó. Manapság nem vándorlunk már naphosszat, hogy találkozzunk egymással, a folyókon hidak vannak, a hegyeken kötélpályák* A történetet tehát a maga korában kell ábrázolnunk, olyan stilust kell adnunk neki, amely egyszerűségével, a stilizálásban való realizmusával, az ősi japán metszetekre emlékeztet. Ebben az esetben,jobban, mint valaha, csak azt szabad megmutatnunk, amit meg kell mutatni, oly módon, hogy a legegyszerűbb érzésből indulunk ki, azt felfokozzuk és a tárgyhoz illően kiemeljük. Néhány rögtönzési téma Az asszony és a gyerek Egy gyereket cipelő asszony eltéved a hóviharban. Órák hosszat keres valamilyen, menedéket nyújtó házat (parcours). Fényt lát, odamegy, bekopogtat az ajtón és gyerekét mutatva bebocsátást kér. Az ajtó ismét bezárul. Ujabb fényt lát, odamegy, kopog az ajtón, bebocsátást kér, az ajtó bezárul* Az asszony ide-oda bolyong, megáll, leül, a hó teljesen belepi. Elalszik és meghal. A menekült (Rögtönzés hármasban. Marceau témája. Ősi japán mese után

) Magányosan álló kunyhóban él egy bölcs,és,nem törődve a napi eseményekkel, verseket ir. Egy férfi, akit már több napja üldöznek, bekopogtat az ajtaján, és engedélyt kér, hogy elrejtőzhessék nála. A bölcs spanyolfal mögé rejti a férfit. Katona érkezik, keresi a menekültet, ö is kopog az ajtón és belép, hogy megállapítsa, vajon itt