Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben

rejtőzött-e el a menekült. Kardjával egymás után átszúrja az összes spanyolfalakat. Anélkül, hogy felfedezne valamit, elhagyja a házat, hogy másutt kutasson tovább. A bölcs kiszabadítja a menekültet. A férfit keresztüldöfték, és a spanyolfal mögött saját kezével törölte le a vért a kardról, nehogy elárulja vendéglátóját. Halálosan megsebesítve, elhagyja a kunyhót, nehogy annak fedele alatt haljon meg, aki segítséget nyújtott neki. A bölcs bezárja mögötte az ajtót és újra nekikezd munkájának. Csoportos rögtönzés Egy csoport ember tartózkodik egy messze síkságon emelkedő toronyban. Már több nap óta várnak egy férfit, aki fontos hírt hozna nekik.Kezdik elveszíteni a reményüket. Egyikük hirtelen porfelleget lát a horizonton, és lovast ismer fel benne. Odahívja a többieket, azok köréje gyűlnek. Mindannyian a horizont felé néznek. A lovas, anélkül, hogy megközelítené a tornyot, jobbról balra mozog és végül ismét eltűnik a távolban. Az emberek csalódottan ismét elfoglalják helyüket a toronyban. Ennek a rögtönzésnek három fázisa van: 1. a várakozás, 2. az esemény (a lovas megjelenése), 3. a csalódás. Kezdetben a tanítványoknak várakozó csoportot kell alkotniuk, amely egy, a torony formáját jelző, képzelt körön belül foglal helyet. Ebben a csoportban mindenki elszigetelt,mindenki egyedül van gondolataival. A csoport tagjai között nincs látható kapcsolat. A tekintetek befelé fordulnak, elzárkóznak. Minden tanitványnak magának kell megtalálnia a legkifejezőbb tartást, a csoportnak pedig az elszigeteltség legmegfelelőbb formáját. A várakozás állapotának az idegek válságáig kell eljutnia. Eközben időt kell találni, hogy a közönség tudatosítsa magában ezt a csoportot és az ábrázolt várakozási