Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben

Megérkezés a folyóhoz* - Az utolsó lépés megváltoztatna az irányt. W

A

W és **B

n

, mindegyik a szinpad külső szélén, szemben áll egymással, de elválasztja Őket a folyó, amely most a játéktér teljes szélességét elfoglalja H

A

H és "B" nézi az örvénylő, sebes folyamot és látják, hogy nagyon távol vannak egymástól. A párbeszéd: - Létrejött közöttük a kapcsolat. "A" áttekint a folyón, "B

n felfogja a tekintetet, amely a folyón át érkezik hozzá, és jelt ad a karjával, felszólítva a férfit, hogy menjen át hozzá. "A" engedelmeskedik a karmozdulatnak (visszhang), tekintete a folyó felé fordul és felméri annak szélességét (a színpadon W

A

H és W

B" közötti vonalat) • **A" megpillant egy csónakot, beleugrik és érzi a folyó sodrát. A csónakban van egy rud, azt megragadja és nekikezd az átkelésnek (révész-gyakorlat) "B" figyeli H

A

w-t. Az átkelés a folyón a rögtönzés drámai eleme,az utolsó legyőzendő akadály, amely elválasztja egymástól a két szereplőt. Az "A"-t megszemélyesítő pantomimusnak harcolnia kell az elem ellen, azzal, hogy nekifeszíti a rudat az áramlatnak, amely el akarja ragadni őt, azzal, hogy keresztüllöki magát a szinpad teljes szélességén. A rögtönzés vége: "B" támogatásával H

A" kiugrik a partra. "A" és "B" találkozott egymással, közelről látják egymást. Ezt a rögtönzést a legnagyobb egyszerűséggel, csaknem azt mondanám, naivitással kell előadni, A tanítványok higyjenek abban, amit eljátszanak, mint ahogy a gyerek hisz a játékában. Hinniök kell a messzi síkságban,amelyen áthaladnak, a hegyben, amelyet megmásznak, a folyóban, amely elválasztja őket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy történetet mondanak el. De nem ragadtathatják magukat technikai bravurmutatványokra sem. Pontosan mérlegelniük kell, milyen fokra jutottak technikai gyakorlataikban és nem haladhatnak tul testi lehetőségeiken. Közös játék