Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Térteremtés - térritmus

hatalmas tér, amelyet élettel kell megtölteni, és ez jelképes! as Ismeretlennek a szabó tovaüző hívását. A rögtönzés kezdetén a szabó varr, tlz éve varr már. A ritmus lassú, csak a tü szolgáltatja, addig a pillanatig, amikor a tekintet felemelkedik, a szinpad közepe felé fordul és a tü mozgása megáll. Megszületett a döntés. A szabó otthagyja munkáját, fogja a napról napra összerakott pénzt és elhagyja a házat. Útban a város felé. - Amint a szabó bezárja, az ajtókat, belélegzi a szabadság levegőjét és útnak indul; ez a belépés az uj életbe. Minden lépéssel magasabbra nyúlik a teste, járása biztosabb lesz, látja a távolban a város fényeit. Járásának ritmusa meggyorsul, belép a városba, a város egyik elemévé válik, átveszi gyors, lázas ritmusát. Most a szinpad közepén van; a város elnyomja Őt, beléje hatol. A nagyvárosi - a tanitvány választására van bizva, hogy bemutassa a nagyváros néhány elemét. Üzletek, autók, bár és igy tovább. Minden elem alkalom a pénzkiadásra. Egyik kirakat követi a másikat, a pénz kisiklik a szabó keze közül. Átalakul, megszépül, végre megváló

sitja álmát, hogy nagyvilági férfi legyen. Ez a rész gyors ritmusú, különböző epizódokból tevődik össze ós "premier planban** kerül bemutatásra. Az egyes epizódok közötti váltás legyen gyors, mint a filmvágás, a szabó átalakulása nem folyamatos, hanem szakaszokban történik. Ennek a három vagy négy epizódnak bőségesen kell sűrítenie az élet heteit vagy hónapjait. A visszaüti - A ritmus legmagasabb pontján tör ki a dráma: a szabónak nincs több pénze. Ettől a pillanattól kezdve már nem tartozik a nagyvároshoz, a város idegen és ellenséges lesz szómára. Eltaszítja őt. Tekintete a kisváros felé vonzódik, teljesen ebbe az irányba fordul és megkezdi visszaútját (profilban). Eközben a járás közben ismét visszaváltozik a szerény kis szabóvá. Megpillantja