Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Térteremtés - térritmus

Értenie kell hozzá, hogy tiz éves időtartamot öt percben süritsen össze, vagy ahhoz, hogy visszatartsa az időt, vagyis a közönség figyelmét olyan tartással kösse le, amely a cselekményt megszakítja, lerögzíti és keretbe foglalja azt. A tanítványnak tehát, munkája közben, két időtényezőt kell figyelembe vennie* Először is a rögtönzés valóságos idejét, minden egyes - a többi résszel és a fő témával összhangba hozandó - rész tartalmát. Kerülnünk kell a nézőt elálmositó hosszadalmasságot, de kerülnünk kell azt is, hogy a hosszadalmasságtól való félelmünkben elsiessük a dolgot. Másodszor, figyelembe kell vennünk a színpadi időt, a valóságos idő stilizálását. Ez az idő önmagában véve természetellenes, összefogást vagy kiszélesítést jelent, mindig a történet különböző epizódjainak igénye szerint. A rögtönzés kezdetén a tanítványnak néhány perc ideje van rá, hogy ritmus, hely és idő vonatkozásában elrendezze H

a produkcióját**. íme, egy példa a tér és idő megteremtésén alapuló drámai rögtönzésre* Egy szabó dolgozik a műhelyében, és közben nagyvárosról álmodozik, amelyet nem ismer. Egy este félreteszi a munkáját, fogja minden megtakarított pénzét és elindul a nagyvárosba. Ott megragadja a ritmus és elvakítja a fény, belesiklik ebbe az uj ritmusba, eggyé válik a tömeggel, bevásárol és nagy kiadásokat eszközöl. Ami kor egy idő után kiadta minden pénzét, vágyódni kezd az Ő kis városa után. Utrakel, visszatér kis műhelyébe és újra kezdi munkáját. A kisváros a néző számára a műhelyre szorítkozik. Meg Keli mutatnunk, milyen szűk ez a műhely, be kell mutatnunk 1 szabót fojtogató szorongást, amely végül elűzi őt. Ez a műhely a szinpad egyik sarkában van, a szabó ott gubbaszt unkája fölött, és monoton ritmusban döfi át a tűt a kelmén, mintegy maga is hozávarródott a munkájához. A szinpad egész további része üres. ez az a - 190 -