Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)
JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az indulat
Most feltűnik a fény a távolban, Minden mozdulatlanság, minden ismeretlen, mint a hó a napon elolvad, az elvesztett ut ijesztő álma elsüllyed, a külvilággal való igazi kapcsolat ott rejlik abban a távoli fényben, amely válaszol az eltévedt ember néma segélykiáltására. A férfi elindul a fény felé, M én H-jét teljesen átadja a külvilágnak. A téma elemei: állapot - aktiv; cselekvés - járás; esemény - akadály (az elvesztett ut). A tanitvány először a járás fogalmára, a járás aktiv állapotára koncentrál. Aki jár, az ugy szeli ketté a külvilágot, mint a hajó a vizet. A külvilág, amelybe mind mélyebben benyomul, újra összezáródik mögötte, de ő viszszahagyja benne lépteinek nyomait - mint ahogy az a nyom, amelyet ő követ, más embertől, sok embertől származik és az erdő átszelesének szükségszerűségéből született. Minderre a tanitványnak, amikor felkészül a rögtönzésre, gondolnia kell, ennek az útnak teljesen le kell őt foglalnia. Csak amikor fizikailag és ritmikailag teljesen eltelt a gondolattal, akkor kezdheti el a rögtönzést. Erre a járás-cselekvésre, amely dinamikus egybehangzása az "én"-nek és a külvilágnak, hullik rá, mint valami sürü fátyol, az éjszaka - sorompó emelkedik a tanitvány előtt: az ismeretlen fala. Ez az akadály. Minden legendában és mesében van akadály, amelyet a hősnek le kell győznie. A tanitványnak saját magának kell felállítania önmaga előtt ezt az akadályt. A rögtönzés ebben az esetben erőteljes változáson megy keresztül; átmenet következik be a nyugalomból a félelembe, a mozgásból a mozdulatlanságba, a fényből a sötétbe, átmenet a járás-cselekvésből a mozdulatlanság állapotába, amelyben az indulat - az ijedtség, a félelem születik. Ez az indulat, a maga részéről, felkelti az ismeretlen atmoszféráját, amely súlyos és nyomasztó, amely elvágja a visszautat és akadályoz a továbbhaladásban. A szem tágra nyilik a sötétben.
