Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az indulat

sában megköveteli,hogy uj témákat találjunk és hogy mindegyik tanítvány különféle témákkal foglalkozzék, hogy mindannyian egyformán fejlődjenek. Sosem szabad nekirugaszkodni egy magasabb fokú nehézséggel járó gyakorlatnak addig, mig az előzőt ki nem dolgoztuk és el nem mélyítettük. Atmoszférával kapcsolatos indulatok Témát egy férfi, aki már hosszú ideje halad egy erdei uton, hirtelen észreveszi, hogy leszállt az éj és ő eltévedt. Ugy érzi, hogy ez a hirtelen ismeretlenné és ellenségessé vált atmoszféra fenyegeti Őt. Minden irányban keresi az utat, de hiába. Messziről hirtelen fényt pillant meg, ez irányt mutat neki. Megmenekült. Helyzetelemzés: a férfi biztos magában, ugy követi az ösvényt, mint Thészeusz Ariadné fonalát. Annyira az útjára koncentrál, hogy észre sem veszi az éj leszálltát. Amikor észreveszi, megállapítja, hogy letért az útról. A szive egy pillanatra elakad, az ember megáll és nem megy tovább. Milyen irányba térjen? Azt mondhatnók, hogy egy nehézségi erő nélküli golyóban van. A sima golyófalak visszaverik a pillantását, csak önmagát látja, amint az utat keresi. Mindenütt ugyanaz a látvány tárul elé, uz utak fekete lyukakként tátonganak. Ijesztő mozdulatlanságban áll. A belsejében ő maga az a tengely, amely körül forog. A teljes mozdulatlanság, amely birtokába vette* egyező azzal a tudattal, hogy az eddig követett ut nem létezik többé,eltűnt a valóságból, az ezután követendő ut pedig sosem létezett és soha nem is fog létezni. Minden oldalról belehatol az ismeretlen és ennek az ismeretlenségnek közepette ő is ismeretlenné válik önmaga számára. Megáll a mozgás, megáll az idő és a lélegzet, maga az élet is megállni lát szik. Az eltévedt ember olyan, mint a holt anyag.