Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az atmoszféra

akar. Ez az érzék egyesíti magában a többi érzék képességeit, koncentrálja és szublimálja azokat* A hatodik érzék a test középpontjában található és onnan sugárzik kifelé. Nagyrészt ösztönös és az emberi intuíciót irányitja. Ez az eredete az un. "halo"-nak, a fénykörnek, amelyről Jean-Louis Barrault beszól, amelynek érzékelhetővé kell válnia a pantomimus számára és amely megveti alapját a szinész színpadi kisugárzásának. "Ahogy a földet atmoszférikus réteg veszi körül, ugy veszi magát körül az ember - eleven kisugárzása következtében - mágneses fénykörrel* Ez a mágneses fénykör, amellyel minden ember rendelkezik, megérinti a külvilág tárgyait, még mielőtt a bőr ezekkel a tárgyakkal érintkezésbe kerülne. Ss az érintés 'behatoló' érzék. Ez teszi lehetővé, hogy más oldalról is 'lássuk' a dolgokat, ez hoz kapcsolatba bennünket az ismeretlennel, sejtteti meg velünk a láthatatlant* Ennek az érzéknek a hordereje 'túlmegy a határokon'• A pantomimusnak, elsősorban ezt a dolgokkal való 'határ nélküli' érintkezést kell tudatosítania magában. Az ember és a külvilág között nincs szigetelő réteg, nem létezik senkiföldje. Ha az ember mozog, hullámokat ver a külvilágban, ugy, ahogy a viz hullámzik, ha a hal mozog* Az ember számára a kül- és belvilág egymásra nehezedik*" (Jean-Louis Barrault)