Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az indulat

AZ INDULAT Az Indulat merőben emberi dolog* Az atmoszféra, füg­getlenül az embertől, kivülről hat rá, mig az indulatok belőle indulnak ki* Az emberrel szoros belső kapcsolatban álló esemény, személy vag:' helyzet befolyásolj a őket. Az atmoszféra esetében egyoldalú, kivülről érkező cselekvés­sel állunk szemben. Az indulat esetében a cselekvés két­szeres és egyidejű* Az indulat, a külvilággal való érint­kezés kapcsán létrejött emberi rezgés, hasonlóan ahhoz, amikor a hegedű húrja a vonó érintése következtében rez­gésbe jön* A tanítvány csak akkor kezdhet neki az indulati gya­korlatnak, ha már kialakította, kifej le estette és az at­moszféra hatására rezgésbe hozta a hatodik érzékét. Ekkor módja van rá, hogy akarata szerint passziv állapotba he­lyezze magát valamely atmoszférával szómban* így tanul majd meg indulatot kelteni magában, hogy azt a munka fo­lyamán ugyanakkor analizálja is ós fejlődéséhez szükséges eredményeket teremtsen belőle* Az indulat ritmusa Mig az atmoszféra ritmusa statikus (az atmoszféra je­len van és uralkodik az emberen, égessen addig a pilla­natig, amig, tökéletes átalakulás következtében, el nem tűnik) , addig az indulat görbéje dinamikus. Megszületik, nő, kifejlődik, eléri a csúcspontját, kitör és eltűnik, mint a levegő a kipukkadt léggömbből*

Next

/
Thumbnails
Contents