Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

1. A test ösztönzésére a jobb lábat előre helyezzük* A lábfej megérinti a lépcsőfokot ábrázoló földet* A test ferdén támaszkodik mindkét lábra* 2. A medence toc-ja, közben a medence eltolódik előre és jobbra. Az egész testben az erőfeszítést megelőző feszültség* 3* A jobb láb, amely a súlyt viseli, erős nyomást gyakorol lefelé, a térd kinyúlik és egyidejűleg a sarok megérinti a földet, az eddig megfeszített hátsó bal láb meghajlik, a sarok felemelkedik, a lábfej most előre emelkedik, hogy a második lépcsőfokra lépjen* Változatok a pantomimikus lépcsőre A feladat most az, hogy már ne a szinpad tetején ábrázoljuk a lépcsőfokot, hanem a térben, valóságos lépcsőfokkal azonos magasságban (abszolút lépcsőfok-teremtés). 1. Miközben a test a bal lábra támaszkodik, felemeljük a bal lábfejet és a levegőben a kívánt magasságba helyezzük. 2. Medence-eltolódás előre és jobbra.A nehézség most abban rejlik, hogy a testsúlyt, amelyet valójában a bal láb tart, látszólag átvigyük a jobb lábra, azt a képzetet keltve, hogy a suly erre a lábra támaszkodik. 3* Elképzelt testnyomás a jobb lábra, amelynek lábfeje felülről lefelé nyomja a fiktiv lépcsőt, miközben a testet valójában támasztó bal láb meghajlik és a lábfej lábujjhegyre emelkedik. A természetellenes mozdulatnak ez az alkalmazása, amelynek segítségével a valóság képzetét kelthetjük, akrobatikus egyensúlyérzetet követel a pantomimustól és csaknem tökéletes uralmat fislkai kifejezőeszközei fölött.