Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

7» "B", aki eddig minthogy a közepén fogta a botot, passziv volt, most elengedi és a külső végén ragadna meg, húz (toc-visszhang "A'^nál), tol (toc-visszhang "A"-nál) és térdre kényszeríti "A

H-t. "B" fordit a boton (tocvisszhang). M

A

M elengedi a botot, n

B" a győztes. Ennek a tetszés szerint variálható tanulmánynak az az értelme, hogy Kifejlessze a partnerrel való játékot és a szubjektum és objektum közötti kapcsolatot* (A bot itt az objektum, az összekötőpont M

A" és "B" között.) Ezenkívül kifejleszti a cselekvés dinamikaját, a szünetek ós a váltakozó ritmusok iránti érzéket. Mindezeken felül érdekes közjáték is a tanitvány számára, aki ezáltal ösztönzést kaphat, hogy továbbfejlessze ezt a gyakorlatot. Tolás A tolás cselekvése ugyancsak megköveteli az ellensúly alkalmazását. A tolás, mint minden emberi mozdulat, a test közepéből Indul ki* Jellegzetessége, hogy két, egymással ellentétes irányba halad, egyszer előre, a tárgy ellen, másodszor a támaszpontul szolgáló föld ellenébe. A test mozgó tengelye, amely toc-ban határozza meg az átmenetet a passziv állapotból az aktiv állapotba, mindkét esetben a medence. Vegyük a kövekkel megrakott vagont toló munkás példáját* Miközben lábfejével a vasúti talpfákra támaszkodik, egész súlyával a vagonnak feszül és hátra szoritja a lábfejét* A tolást mindenekelőtt a lábszár ereje hajtja végre, sokká, vatcább, mint a karé* Ha a vagont magaslatra L feltolnia, -melynek másik oldalán a vagon, saját súlyánál fogva, majd legurul, a férfi, felérkezve a magasítóra, összegyűjti utolsó erejét, testével közeledik a vagonhoz, közben 9 karját behajlítja e-; egyszerre fejti ki azt az utolsó rofeszitést, amely majd a vagont a Barf N ját súlyánál fogva legurulásra készteti : A • J . rajz) •