Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

Bz a cselekvés, mint minden ellensúly gyakorlat, három fázisban bontakozik ki: 1* Előkészület: a pantomimusnak nincs ellenfele. A medence hátra nyúlik a két láb támaszpontja fölé. 2. Toc - erőgyűjtés: a medence előrenyúlik, a gerincoszlop előre görnyed, a két láb hátra nyúlik. 3. Tolás: a mellkas tol, a két kart a mellkas tolja, a kar kinyúlik - a tárgyat megtolják. A mozgás, vagyis járás közbeni tolásnál a két kar az első magtolás után nyújtva marad, a két láb váltakozva halad előre. A mozgás közbeni tolás cselekvése a következőképpen történiki 1. A medence hátul van, a jobb lábfej előre lép. 2. Toc - erőgyűjtés: a medence előrenyúlik, a gerincoszlop előrehajlik. 3* A hátul levő bal láb a lehető legerősebben a földhöz szorul, a lábfej felemelkedik, és a jobb lábfej elé lép. Ezen a helyen kell megemlítenünk, milyen fontos a mimus számára a valóságos és a vizuális erőkifejtés közötti különbség. Természetes tolás esetében, amikor a test a valóságos tárgyhoz támaszkodik,a hátsó láb a földdel szembeni támaszpont, as elülső láb csak tartás, szolgál. Pantomimikus tolás esetében, amikor hiányzik a valóságos tárgy támasza, a hátsó láb támasztéka a földön csak fiktiv, az erő csak vizuálisan tevődik át erre a lábra, a valóságban azonban a jobb láb hordja a teljes testsúlyt. A révész (tárgyalkotás kettős térhelyettesitée-téralkotás utján) A tanítvány elképzeli, hogy vizben úszó csónakban vagy -tutajon van. A két láb, a test és a kar ábrázolja az