Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

II. Passziv ellenfél Ennél az előbbinél harmonikusabb mozdulatnál a pantomimusnak olyan ellenfele van, amely csak saját súlyát szegezi szembe vele. Â két kéz felváltva huz a kötélen, a húzó erő frontális. Előkészület: a pantomimus, a kötél felé fordulva, jobb kezével megragadja azt. A - toc - a középpont megfeszítése. A medence előremegy, a felső test hátrahajlik. B - húzás: a medence megfeszül, de közben még nem mozdul. A medence tol, a felső test a medence tengelyén, forgó mozgásban jobbra huz; a bal váll hátra húz, a kar meghajlik és közben a kötelet tartó kezet a középponthoz viszi, ezzel egyidejűleg a bal váll előrehozza a bal kart, a bal kéz most megragadja a kötelet. Mialatt tehát a jobb kar húz, a bal már előremegy, hogy felkészüljön a következő húzáshoz és a cselekvés elölről kezdődik. Ez a cselekvés egyenletes ritmusú, az erő párhuzamosan oszlik el a test két oldalán. A huzatáé Hogy valamilyen dologba teljesen behatoljak, ismernem kell az ellentétét is. A "húzás" ellentéte a "huzatás". Egyenesen állok, teljesen laza tartásban. Egy barátom, aki meg akar tréfálni, megragad a kezemnél fogva és hirtelen magához húz. A kezem elrántódik, a karom kinyúlik és maga után huzza a vállamat. A váll elhúzza a felsőtestet és mielőtt még rádöbbennék, mi is történik velem, máris kilendültem az egyensúlyomból. Ezt a nagyon könnyű, egyszerűen le irható gyakorlatot a pantomimus nagyon nehezen tudja elvégezni. Kivülről ór-