Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

kező erőt kell teremtenie, amely meglepi Öt. Tehát a feladat az, hogy önmagát lepne meg. A pantomimus ebben az esetben az ellen az elv ellen cselekszik, mely azerír.t t mozdulat a test középpontjából indul ki. Most azonban a mozdulat kívülről érkezik és a középpontig folytatódik. A cselekvés a következőképpen bonyolódik le; 1. A kéz mégha ározott irányba szökell, a kar nyújtott. 2. A váll ugyanabba az irányba húzódik. 3« A váll huzza a felsőtestet, a felsőtest a medencét, amely viszont a lábszárakat húsza és kilendíti a testet az egyensúlyából. A két lábfejnek vissza kell állítania az egyensúlyt. Ennél a gyakorlatnál a pantomimus teljesen aláveti magát az önmaga alkotta kivülről érkező erőnek* A harc a vereség személyes megtersmtásében rejlik. Húzás és huzatáé Ennek a gyakorlatnak ki kell fejlesztenie a pantomimus érzékét a kettesben történő játék, a kettős, aktiv és passziv cselekvésben rejlő közös ritmus iránt. - A két pantomimus mintegy két méter távolságra áll szemben egymással. A feladati elhúzni a másikat, közvetlen érintés nélkül. Távhuzás ez,mintha mágneses erő hatna egyikről a másikra, vagy, konkrétabban szólva, mintha a mindenkori aktiv pantomimusnak két méter hosszú karja lenne. Ha "A" aktiv (.huz), "B" pedig passziv (huzatik), a cselekvés a következőt 1. "A" "ostormozgásban" dobja karját "B" irányába, mintha megragadná a csuklójánál. - Visszhangt S,

B" csuklója "A" keze irányába húzódik, a kar kinyúlik, a test laza. 2. "A" toc-jat a medence, a test és a kar megfeszülése. - Visszhang: "B" válla előrehúzódik, a felsőtest